Pintér Dávid: Simonyi emlékképek
Búsan kondult ma egy hete
a Simonyi öreg templom nagyharangja
A híveit szomorúan imádkozni hivogatja.
Délutánra ünneplőbe öltözött a falu népe
Hű szolgáját búcsúztatja fiatal és öreg néne
A hívők a padsorokban csendben,békességgel
Várják lelkészüket homályos szemekkel.
Szószékre lassan, méltósággal lép fel
Széjjel tekint népén, fátyolos szemével
A szent igét méltón próbálja kezdeni,
De gátat vetettek ennek a könnyei.
S ekkor patakokban folyt mindenki könnye
hol a bibliára, hol zsoltáros könyvre.
Mikor végére ért a prédikációnak
Átadta a szót a búcsúzkodóknak.
Szép szavakat mondott régi ,s új gondnoka
a Csemadok és a vadásztársaság szónoka,
Az asszony kórus is melynek karnagya volt,
sírva búcsúzott és még egyett dalolt
zokogva tárták ki felé a lelküket
hogy éreztessék szerető szívüket.
Szomorúan csikordul a Simonyi öregtemplom ódon zárja
hogy szolgáját távolodni sírva látja
Halkan kondul meg a harang s üzenete nekünk szólott,
Marótiak lépteit jól vigyázzátok.
A Simonyi templom harang zúg a szélben
Jó pásztorát adja át a messzeségnek.
Dunán túli kis patakok, erdők, rétek, vigyázzatok rája!
Hű pásztora a népének, s lesz Neki a legboldogabb nyája.