A karácsonyváró napok különböznek az esztendő többi napjától – vagy legalábbis különbözniük kellene. Ilyenkor hangulatok szállnak meg bennünket. Sötét, kába reggeleken indulunk, ember-gyújtotta fények vonzzák szemeinket, vásári forgatagban nyüzsgünk, hogy megtaláljuk a megfelelő ajándékot – vagy legalább valamit, ami megnyugtatóan „elég jó”. Asszonyok takarítanak, leánykák formázzák a mézeskalácsot. Itt-ott felsejlik valami jó is: forró ital, nevetés, csendes énekszó növi be a szívünket. Ha csak egy kicsit is megállunk és elcsendesedünk, érezni: várandós napok ezek. Vajúdik az idő. S ha engedjük, ebben a titokkal terhes időben megtelik a szívünk sokféle érzéssel. A csendben elkezdenek beszélni az életünk eseményei. Arcok jelennek meg, akik fontosak nekünk. Arcok a múltból, régi történetek, régi karácsonyok emlékképei elevenednek meg előttünk. Ilyenkor megszólalnak be nem teljesült vágyaink, felhangosodnak lelkünk legtitkosabb sóhajtásai is. De jól van ez így, ez mind belefér a karácsony ünnepébe. Nem baj, ha betakarnak az árnyak. Éppen ilyen hangulatú volt az első karácsony, Jézus megérkezése is. Kicsiny örömökön gondok és hiányok árnya – akkor is ilyen volt a világ. A karácsonyi történet szereplői is egészen maiak: jönnek-mennek, aggódnak, elkeserednek, elfáradnak, igyekeznek, boldogulni akarnak, boldoggá lenni szeretnének ebben az árnyékos világban. S akik közülük megállnak és elcsendesednek, azoknak fordulópont lesz a betlehemi éjszaka. A külső és belső fénytelenségben fordulópont egy Gyermek születése. Milyen különös, hogy a Mindenható Isten az emberiség nagy családjának életébe egy kisgyermek által szól bele. Milyen különös, hogy magatehetetlen csecsemő formájában jelenik meg egy kemény világban. Ő ránk bízza, kiszolgáltatja nekünk erőtlen önmagát – mi erős felnőttként is támadva védjük magunkat a másik embertől. Milyen különös: az Isten nem fél kicsinnyé lenni. S éppen ez a megdöbbentő felismerés hozza el a változást, a sorsfordulást – Máriának és Józsefnek, a pásztoroknak, a bölcseknek, Izráel népének, a világnak. És nekünk. A karácsonyi csoda képes kimozdítani bennünket is az árnyékos hétköznapokból, és elindítani egy új irányba: Isten felé. Ne féljetek, hanem induljatok Krisztushoz – Benne jelent meg az Örökkévaló! Ha mozdulni, gyógyulni akartok lelketekben, emberi kapcsolataitokban, ha félelmeitek és aggodalmaitok feloldását kívánjátok, közeledjetek Istenhez! Hisz Ő már közel jött... Úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta... Ahol pedig szeretet van, ott remény és jövő van. Remény és jövő. Hiába a homály. Remény és jövő.